Alapítólevél

„Én, Szécheny György,
Isten kegyelmébõl az Esztergomi Fõegyházmegye érseke, a helység és a megye legfelsõbb vezetõje és örökös grófja, Magyarország prímása, születésemtõl követe vagyok, valamint a császári és királyi felség legbizalmasabb tanácsosa. Mindazoknak a jelentõs személyeknek, akiket ez megillet, emlékezetébe ajánlom a következõket. Miután Isten különleges kegyelmébõl nyolcvannegyedik életévemet elértem, a Magyar Királyság számos forrongásának s mind az állam, mind saját személyem veszedelmeinek  tanúja voltam, de annak a boldogságnak is (melyet õseink annyira reméltek), hogy a törökök általi megszállás 145 éve után a Magyar Királyság valaha oly dicsõséges metropoliszát, Budát, I. Lipót császári és királyi felségének különleges jámborsága és hadserege, Isten jobbjának hatalmas erejével és isteni bátorsággal, a törököket legyõzve visszafoglalta és a kereszténységnek visszaadta, majd a fent említett felség jelenlétében, a Szentháromság kegyelmével, Bécs városában – amely az egész kereszténység virága – nyilvános körmenetet tartottam, hálát adva az isteni jóság bõséges megnyilvánulásáért. S minthogy Atyám a kereszténység védelmében a Szécheny nemzetség fejeként vezette hûséges hadseregét, amely oly gyakran ontotta vérét, és dicsõségesen halt is meg; és Anyám, aki a Budával szomszédos helységben lakott, és a török tirannus általi elfoglalás miatt onnan kiûzetett, engem, az Õ fiát azért szülte meg, hogy amit a török zsarnok és gonosz kegyetlenség lerombolt, azt Istenért és a Hazáért újra felépítsem.
Isten általi ilyen ihletéssel, önként és szabadon megérlelt megfontolással a Jézus Társaságot, amely a Magyar Királyságban sok éven keresztül a lelkek gondozásáért, a katolikus hit terjesztéséért, valamint az eretnekség elleni küzdelemben oly sokat munkálkodott, és engem magamat is vitézségben, az isteni és emberi tudományokban hûségesen nevelt, bízom meg azzal, hogy Buda városában Akadémiát és Egyetemi Gimnáziumot létesítsen, és erre saját javaimból és a Nezsiderb nevû város, valamint a Moson vármegye területén lévõ jövedelmekbõl százezer forintot adományozok, mentesen bármilyen kötelezettségektõl, az ingatlanokra telekkönyvileg feljegyzett terhektõl, törölve és semmissé nyilvánítva minden rájuk vonatkozó korábbi adományomat, ami utolsó és visszavonhatatlan akaratom, átadva ezt az összeget tulajdonjog nélkül a Jézus Társaság legkegyelmesebb atyjának, Thyrsus Gonzales rendfõnöknek, valamint utódánakc.
Így tehát végrendeletileg, utolsó rendelkezésem által, alapítványom végrehajtásával a fent említett legkegyelmesebb rendfõnök atyát és a szent Társaságot bízom meg.
A létesített Akadémia és Gimnázium, jövõbeli emlékezetemre, viselje címeremet, és itt az Isten szõlõskertjében az Apostoli Királyságért és az Egyházért munkálkodva neveljék és oktassák az erre méltónak talált egyházi és világi személyeket.
Remélem, hogy a szent Társaság, kegyes és értékes áldozatként, lelkem emlékére és az isteni kegyelem reményében ezt a feladatot elfogadja!
Egyebekben, amíg javaim felett rendelkezni tudok, pénzzel és egyéb javakkal továbbra is támogatni fogom eme Akadémia Gimnáziumát, hogy a felépítés megtörténjék. De hogy ez miként valósuljon meg, abba nem tudok, és nem akarok beavatkozni.
Ha az elkövetkezendõ idõkben (kegyelmét Isten tõlünk elfordítva) az ellenség Budát ismét visszafoglalná a keresztényektõl, az alapítvány veszendõbe ne menjen, hanem más megfelelõ helyre vitessék át; ebben a vonatkozásban is a legkegyelmesebb rendfõnök atya végrehajtási intézkedésébe helyezem bizalmamat.  Mindezek hiteléül a privilégiumokat és az alapításokat saját kezû aláírásommal és pecsétem lenyomatával erõsítem meg. Kelt pozsonyi érseki udvaromban, március XIX., Szent József, a Szûzanya jegyesének napján, aki Krisztust felnevelte, a Judica vasárnap utáni negyedik ünnepen  az Úr ezerhatszáz-nyolcvanhetedik évében, Buda visszafoglalásának elsõ, érsekségem második esztendejében.”

Szécheny György s.k.
esztergomi érsek